And the winner is...

Hát ez is megtörtént.
"Hirtelen felindulásból" regisztráltam egy nyereményjátékra, ahol Sziget-es cuccokat sorsolnak ki.
Mivel idén biztos nem jutok ki a Szigetre, gondoltam, egy Converse "csuka" azért jól jönne, és voi la fennt meghallgattak, és állítólag nyertem - az email szerint.
Találtam egy képet, hogy milyen cipő is ez:

And the winner is...

Hát ez is megtörtént.
"Hirtelen felindulásból" regisztráltam egy nyereményjátékra, ahol Sziget-es cuccokat sorsolnak ki.
Mivel idén biztos nem jutok ki a Szigetre, gondoltam, egy Converse "csuka" azért jól jönne, és voi la fennt meghallgattak, és állítólag nyertem - az email szerint.
Találtam egy képet, hogy milyen cipő is ez:

Hiszek benne:-))

Most több mindenben is.
Például újra elkezdtem az edzést a Nintendo Wii Fit-tel, fél óra naponta és elfáradok rendesen.
Aki nem tudná, hogy mi ez: játékgép tévére kötve és remek edzésprogramokat ajánl.
De ami sokkal izgalmasabb: kértem és kaptam babaváró medált, amiben hiszek, erről rakok is fel képet.
Gyönyörű kristálymedál, kék színű.
Ideteszem a képét:

Hiszek benne:-))

Most több mindenben is.
Például újra elkezdtem az edzést a Nintendo Wii Fit-tel, fél óra naponta és elfáradok rendesen.
Aki nem tudná, hogy mi ez: játékgép tévére kötve és remek edzésprogramokat ajánl.
De ami sokkal izgalmasabb: kértem és kaptam babaváró medált, amiben hiszek, erről rakok is fel képet.
Gyönyörű kristálymedál, kék színű.
Ideteszem a képét:

hát ez szörnyű :-((

Jobb szavakat nem tudok találni hirtelen arra, hogy gardróbom válogatása során szembesülök azzal, hogy lassan de biztosan alig lesz rám jó valami...Hála a hormoninjekcióknak, 10 kilót felszedtem az utóbbi fél év alatt. A melleim hatalmasak, (amúgy sem vagyok kis mellű) de a párom legalább ezt díjazza:-))
Nem tudom, mit tegyek: drasztikus fogyókúrába nem akarok kezdeni az augusztusi 2. lombik miatt. Tegnap viszont elkezdtem csinálni a gerinctréninget - néha nagyon tud fájni a gerincem - és kifejezetten jólesett.
A vizsgálatok a mensi miatt átcsúsztak a jövő hétre.

Elkezdődnek a vizsgálatok

Hát sajnos időközben lejárt egy csomó vizsgálat, amit újra meg kell ismételni.
Ma az általános bakteriológiai vizsgálaton voltam, mert a héten meg fog jönni a mensim, és akkor a héten ezt már nem tudom elintézni. Ez a vizsgálat sajnos fizetős, és valamivel több mint háromezer forint.
Amíg kinn ültem a váróban, és nyílt az ajtó, kijött a vizsgálóból egy olyan húsz év körüli lány. Láttam az arcán a megdöbbenést, amint azt suttogja a barátjának: "azt mondta a doki, hogy ikrek". Szerintem én pont ugyanilyen képet fogok vágni, ha sikerül a lombik és ikerbabák lesznek:-))

Akkor elkezdem...

Sziasztok!
Nikinek hívnak, és új vagyok még itt. Ahogyan a blogom címe sugallja, nagyon szeretnénk már a párommal kisbabát, de sajnos nem lehet természetes úton, és mivel nálunk a párom kiskatonáinak száma nagyon alacsony, ezért csak a lombikbébi program maradt utolsó lehetőségként.
Minden vágyam, hogy azok számát gyarapítsam, akik már babablogot írnak:-)
Azért döntöttem úgy, hogy leírom azt ami velem idáig történt, mert szeretném a lombikbébi programot a teljes egészében leírni, ahogy én látom. Minden vélemény érdekel.
Szóval...ott kezdem, hogy mi a szegedi Kaáli Intézetbe járunk a párommal, nemég volt az első lombik ami nem sikerült. Igazából el sem jutottunk a beültetésig, mert a párom annyira bestresszelt, hogy nem tudott mintát produkálni. Teljesen kész voltam, és mindez a 32. születésnapomkor történt idén tavasszal. Napokig sírtam, és egy darabig úgy gondoltam, hogy kiíratom magam táppénzre, de aztán meggondoltam magam. Tanárként dolgozom, és úgy gondoltam, kibírom június közepéig. (Egyébként olyan iskolában tanítok, ahol magatartásproblémás gyerekek is tanulnak, szóval nem egy leányálom...)
A legjobban az fájt, hogy az intézetben a biológus hölgyön kívül senki sem mutatott semmiféle együttérzést. Attól a mondattól, hogy "Úgy sajnálom, olyan gyönyörűek voltak a petesejtjei" viszont kis híján elbőgtem magam.
Anyósom ilyen szempontból annyira tapintatlan (írhatnám más szóval is, de nem akarom). Mintha élvezné, direkt elújságolja az olyan híreket, hogy a rokonságban az egyik lány már öt(!) hetes terhes.
Augusztusban kezdünk neki a 2. lombiknak.
És nagyon bizakodom:-))

hát ez szörnyű :-((

Jobb szavakat nem tudok találni hirtelen arra, hogy gardróbom válogatása során szembesülök azzal, hogy lassan de biztosan alig lesz rám jó valami...Hála a hormoninjekcióknak, 10 kilót felszedtem az utóbbi fél év alatt. A melleim hatalmasak, (amúgy sem vagyok kis mellű) de a párom legalább ezt díjazza:-))
Nem tudom, mit tegyek: drasztikus fogyókúrába nem akarok kezdeni az augusztusi 2. lombik miatt. Tegnap viszont elkezdtem csinálni a gerinctréninget - néha nagyon tud fájni a gerincem - és kifejezetten jólesett.
A vizsgálatok a mensi miatt átcsúsztak a jövő hétre.

Elkezdődnek a vizsgálatok

Hát sajnos időközben lejárt egy csomó vizsgálat, amit újra meg kell ismételni.
Ma az általános bakteriológiai vizsgálaton voltam, mert a héten meg fog jönni a mensim, és akkor a héten ezt már nem tudom elintézni. Ez a vizsgálat sajnos fizetős, és valamivel több mint háromezer forint.
Amíg kinn ültem a váróban, és nyílt az ajtó, kijött a vizsgálóból egy olyan húsz év körüli lány. Láttam az arcán a megdöbbenést, amint azt suttogja a barátjának: "azt mondta a doki, hogy ikrek". Szerintem én pont ugyanilyen képet fogok vágni, ha sikerül a lombik és ikerbabák lesznek:-))

Akkor elkezdem...

Sziasztok!
Nikinek hívnak, és új vagyok még itt. Ahogyan a blogom címe sugallja, nagyon szeretnénk már a párommal kisbabát, de sajnos nem lehet természetes úton, és mivel nálunk a párom kiskatonáinak száma nagyon alacsony, ezért csak a lombikbébi program maradt utolsó lehetőségként.
Minden vágyam, hogy azok számát gyarapítsam, akik már babablogot írnak:-)
Azért döntöttem úgy, hogy leírom azt ami velem idáig történt, mert szeretném a lombikbébi programot a teljes egészében leírni, ahogy én látom. Minden vélemény érdekel.
Szóval...ott kezdem, hogy mi a szegedi Kaáli Intézetbe járunk a párommal, nemég volt az első lombik ami nem sikerült. Igazából el sem jutottunk a beültetésig, mert a párom annyira bestresszelt, hogy nem tudott mintát produkálni. Teljesen kész voltam, és mindez a 32. születésnapomkor történt idén tavasszal. Napokig sírtam, és egy darabig úgy gondoltam, hogy kiíratom magam táppénzre, de aztán meggondoltam magam. Tanárként dolgozom, és úgy gondoltam, kibírom június közepéig. (Egyébként olyan iskolában tanítok, ahol magatartásproblémás gyerekek is tanulnak, szóval nem egy leányálom...)
A legjobban az fájt, hogy az intézetben a biológus hölgyön kívül senki sem mutatott semmiféle együttérzést. Attól a mondattól, hogy "Úgy sajnálom, olyan gyönyörűek voltak a petesejtjei" viszont kis híján elbőgtem magam.
Anyósom ilyen szempontból annyira tapintatlan (írhatnám más szóval is, de nem akarom). Mintha élvezné, direkt elújságolja az olyan híreket, hogy a rokonságban az egyik lány már öt(!) hetes terhes.
Augusztusban kezdünk neki a 2. lombiknak.
És nagyon bizakodom:-))