A lombikos beültetésnek a legnehezebb része a 14 napos várakozás, ami már őrjítő tud lenni. Persze csak pihenni kell...Ilyenkor el lehet olvasni azokat a könyveket, amikre idáig nem jutott túl sok időnk. Én nagyon szeretem Böjte Csaba ferences szerzetes gondolatait Istenről és a világról. Most olvasom Ablak a végtelenre című könyvét, ahol egyszerűen de lényegretörően és sokszor viccesen ír a fenti témákról.
Visszatérve a várakozásra, egy természetes terhességnél a nő egyszercsak észreveszi, hogy babája lesz és csak azután kezd el foglalkozni az állapotával. Mi lombikosok azért is keressük a jeleket, mert nem tudjuk magunkat ettől a folyamattól izolálni, ami érthető is. Az internet tele van ilyen beszámolókkal, ki kit érzett a beültetés után. Mivel én nem igazán érzek semmit, teljesen megnyugodtam, amikor valaki azt írta, hogy az égvilágon semmit sem érzett a 2. lombiknál és pozitív lett a teszt. Úgyhogy marad a várakozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése